Jazz + Az

Azért politizálok, hogy ne kelljen többé politizálnom!

Kora reggel fagypont körüli időben egy igazán fájdalmas hétfő reggel álltam ki a kertből a kocsival és amíg a pára olvadt görgettem a spotify ajánlásait, hátha találok valamit ami feldob míg átverekszem magam a városon és a ködös reggelen. Jazz + Az! Gondoltam pont jó lesz, és már szólt is a "Megint hétfő". Dés László fülbe mászó zenéje és Geszti Péter az agyam alaposan megtornásztató szövege, Kozma Orsi, Váczi Eszter, és Regumi Dorottya karakteres hangja kísért vánszorgó utamon a fővárosi dugóban. A pesti rakparton a parlament mellett a ködöt végleg felszakító hajnali napsugár és a zene egyszerre visszahúzott az időben egy olyan korszakba amikor még nem tudtuk, hogy egy zeneszerző kormánypárti-e vagy ellenzéki, amikor fogamunk sem volt, hogy a mellettünk a buszon dúdoló honfitársunk a kettészakadt ország melyik partján ragadt pusztán abból, hogy mi szűrődik ki a fülhallgató mögül.

"Ha sehogy nem megy jól, - Óó!
Ha sehogy nem tudod jól, - Óó!
Hát csináld rosszul, és csak élvezd!"

Amikor a médiumok még csak máshogy árnyalták a valóságot, szemérmesen máshová helyezték a fókuszt és nem egymásnak szögesen ellentmondó valóságot teremtettek, nem hazudtak tudatosan, szánt szándékkal a szemünkbe. Mosolyogva daloltam az örökzöld dallamokat és könny szökött a szemembe: "istenem de jó volt", hogy nem a politikáról szólt az életem. Nem háborús veszélyhelyzet és egy érlelődő polgárháború közepén éltem, ahol magyar magyart gyűlöl az alapján, hogy melyik arra egyébként méltatlan celebpártot támogatta az ezermilliárdos fődíjért folytatott "Való Világ" parádéban.

"Nem hiszem, hogy ennyi már elég jó,
Hogy nincs is választás.
Nem hiszem, hogy ezt akartam látni,
Ó, hogy csak lenne végre más!"

Mert szolgálni már nem akarnak! Országot építeni már nem akarnak! Nyomot hagyni Magyarország történelmének gyűrött lapjain már nem akarnak! Annak már nincs divatja… Nem várja el a közönség, csak, hogy szórakoztassanak. Műsort adjanak a díjért cserébe és az sem baj, ha előző este Othello-t alakított az, aki most szemrebbenés nélkül Jágó bőrébe bújik, holnap pedig hiteles Cassió lesz. Egy, ami biztos, hogy egy igazi Drámát látunk és szemünk láttára alakul a tragikus végkifejlet. A közönség pedig minden este tombolva tapsol! Ez jutott nekünk életünk derekára. Oda az illúzió, hogy látom szeretett országom egy Nyugat-Európai demokráciának, hogy nyugdíjas koromra valódi egzisztenciális biztonság jut részemül, hogy az egészség közös ügy lesz és nem kiváltság, hogy a gyerekeim, unokáim modern készségeket fejlesztő sokszínű és nem poroszos központosított oktatásban tölthetik életük legszebb éveit.

"Hiába lázadtál, ezerszer eltévedtél,
Hiába szárnyaltál, ezerszer visszaestél.
Múlt ezer év; mondd, mit reméltél még?"

A motor leállt, az iroda liftje türelmesen megvárt. Az ötödik emeletig míg felvitt a Dunára néző panorámalift néztem a békésen hömpölygő víztömeget, ami tízezer éve megy útján méltósággal és már a Tiszára gondoltam, azokra a tízezrekre, akik nem akarják hagyni, hogy tovább így maradjon, akik hisznek benne, hogy van még egy utolsó esély és talán nem késő még visszatéríteni az életünk arra az útra amire szívünk együtt dobbanva szántuk 35 éve.

"Csepp a tengerben,
Kit Földre ejt egy kósza csillag.
Csepp a tengerben,
Minden úgy van jól, ha itt vagy."